Andy Murray-nek lehetne ez a kedvenc Mary Popkids dala, hisz ő is oly régóta várt már erre a nagy díjra. Ámultam és bámultam a tegnapi döntő során. Fogadni mertem volna, hogy végig fogja izgulni az egész meccset! Még jó, hogy lottózni sem szoktam...
A skót nagyon nyugodtan -a zord időjárás ellenére is- játszotta és nyerte meg az első két szettet, mintha neki nem lett volna veszteni valója.Pedig!!! Ezzel szemben Djokovic ismét nem tudott mit kezdni a külső környezeti állapotokkal és ez lett a veszte. A szerb fiú messze a legmagabiztosabban mehetett ki a pályára, hisz az egész tornán csak egy szettet vesztett el! És mégis, jött a szél, Nolenek ezt pedig nem tetszett. A játéka kicsit szétesett volt és ő azt nem szereti.Mikor a szél csökkent, akkor viszont büntetett, de nagyon kellett koncentrálnia, hogy két szettes hátrányból felálljon és egy ötödiket harcoljon ki. Megtette, nem is akárhogy. De ennek ára volt, még pedig a bajnoki cím! Mert Murray várt és várt, védekezett, egyre keményebb és nehezebb labda menetekbe kényszerítve legjobb barátját. Amikor az ötödik szettben eljött az ő ideje (vagy a brit teniszé), 4 elvesztett Grand Slam döntő után végre megnyerte élete első címét!!!Fred Perry 1936-os US Open címének az elnyerése óta, Murray az első brit, aki GS-t nyer.És nem csak Perry a nagy előd, hanem az edzője, Ivan Lendl, aki szintén tudja milyen elveszteni 4 döntőt. (Mondjuk ő azt is tudja, hogy utána milyen nyerni nyolcat!)
Kedves Andy Murray, gratulálok! Kedves Novak Djokovic, gratulálok! Küzdelmes, harcos, fordulatos és élvezetes döntő volt a hétfői mérkőzésetek!
