Tegnap délután fikarcnyi esélyét sem láttam annak, hogy ne Nicolas Almagro jusson el a negyeddöntőben, ahol honfitársával, Ferrer-rel fog találkozni. Tévedtem. A spanyol a házi negyeddöntő marad, de Almagro helyett Tommy Robredo fog ott lenni. A 31 éves spanyol amellett, hogy óriási csatában kiütötte a ellenfelét, sporttörténelmet is írt: zsinórban ez volt a harmadik mérkőzése, hogy 0-2-ről állt fel. Ez nem túl gyakori,na!
Kommentátor szerint ez élete meccse és ha bár van benne valami, azért nem kis múlt áll mögötte. Robredo nem mai gyerek és volt már ő előkelő helyezett (2006-ban 5. volt, jelenleg a 34.) soha sem ért el nagy dolgot. Nyert Masters versenyeket, de kiemelkedően sosem teljesített. Tegnapi mérkőzésen vele szembe az a Almagro állt, aki ezzel a vereséggel elnyerte a tenisz lúzere címet. (Kreatívabb rajongók szerint Andy Murray-től vette el ezt a dicsőséges címet, de ez egy másik történet.) Pedig minden adott volt, hogy valami nagyot alkosson a bődületesen jó kezéről ismert spanyol. Ferrert már majdnem megverte Ausztráliában (igaz, ott is meccslabdáról kapott ki) és elég felspanolt hangulatban, akár vissza is tudott volna neki vágni a párizsi tornán. Utána vagy egy Federer jön, akit salakon azért el lehet bizonytalanítani (lásd a tegnapi Simon ellleni meccsét) vagy egy Tsonga,aki szintén nem verhetetlen ellenfél. Szóval azért nem mondom, hogy biztos volt a döntőbeli szereplése, de lett volna rá sansz. Mégis, Almagro megismételte a megismételhetetlent: szett 2-0-ról, és harmadik szett 4-1-ről kikapott.
És itt jön a kérdés: miért? Ezen a szinten már nem csak játéktudásról beszélünk. Robredo 32. jelenleg, tehát jó. Almagro 13, szintén jó. A szívről, a lélekről, ami hajtja előre ezeket a játékosokat. Robredo harmadjára bizonyította be, hogy ha kell, akkor szívből játszik. Almagro nem hit a győzelemben a harmadik szett után, pedig lett volna esélye elkapni Robredot, de mégsem tette. Robredo végül besöpörte élete legnagyobb győzelmét és az egész Suzanne Lenglen felállva tapsolt és rigmusban kiabálta a keresztnevét. Ilyen élmények teszik a teniszt egyedülállóvá. Ha bár sokan nézik a meccset a lelátóról, egyedül vagy a pályán. Nem számíthatsz senki másra csak magadra. Félelmetes, de mégis lenyűgöző. Gratulálok Tommy!
Tommy Robredo (ESP) 32 - Nicolas Almagro (ESP) 11
6-7 (7), 3-6, 6-4, 6-4, 6-4
