(Forrás: UPI/Hugo Philpott)

A felső ág főbb kiemeltjei közül tegnap mindenki simán továbbjutott.Fura ezt így kijelenteni, de nem volt meglepetés.Ami nekem feltűnt, hogy míg a wimbledoni torna megkezdése előtt mindenki arról írt, hogy mennyire könnyű ágon van a világelső Novak Djokovic, már ez a kijelentés teljesen irrelevánssá vált. 

(Forrás: bleachreport.com)

A harmadik fordulóban azt a Jeremy Chardyt (25.) kapja, aki az Australian Openen simán verte Del Potrot (8.). Erre a párosításra még mondhatjuk, hogy sima Nole. Innen jönnek a keményebbek. Ha Tommy Haas (13.) a következő két meccsét hozza (ma a tajvani Wanggal (151.) játszik, a következő fordulóban pedig már biztosan a spanyol Feliciano Lopez (32.) lesz az ellenfele), ami szinte kötelező a német klasszis számára, akkor a legjobb 16 között találkozhatnak. Haas ugyan 35 éves, de a Roland Garroson -nem elfelejteni, hogy nem ez a legjobb borítása- simán eljutott a negyeddöntőig, ahol pont Djokovic állította meg. Ettől függetlenül itt, Wimbledonban van sansza továbbjutni. (Nálam nagyon titkos esélyes a német!)

Ha mégis sikerülne a szerbnek a negyeddöntőbe jutnia, csupa jó játékost kaphat: Berdych (6.), Gasquet (9.), Tomic (59.), Andersen (23.) - valószínűségi sorrendben. Na egyik sem piskóta. Talán Berdychnek van a legnagyobb sansza, de füvön Gasquet is ügyes. Nem szabad Tomicról sem megfeledkezni, aki még egy nagy tehetség komoly magatartási problémákkal, de két éve egész szépen szerepelt ugyanitt. Meg fogják szorongatni rendesen a szerbet, de még így is ő a favorit bármelyik párosításban. Utána jöhet az elődöntő.

Az alsó ág sem piskóta: ugyan Ferrer (4.) tekinthető elsőszámú esélyesnek, van itt egy Dimitrov (29.) (neki még be kell fejezni a szlovén Zemlja (55.) elleni mérkőzését; döntőszettben 9-8-ra vezet a szlovén játékos) és egy Del Potro. Utóbbiak pont a következő fordulóban találkoznak. Ezen az ágon található Nishikori (12.) is, de őt azt hiszem egy picit túlértékelik. Komolyat kell mennie a szerbnek a döntőig. Ott bárkivel is találkozik, esélyes, de nem mindegy milyen fizikai és mentális állapotba érkezik. Mondjuk ez az a két eleme a játékának, amivel igen komolyan kiemelkedik a többiek közül.

Akárhogy nézzük Nadal és Federer kiesése csak Murraynek (2.) jött jól. Az ő ágán egymás után hullnak ki a kiemeltek és az esélyesek (igen, Tsonga szerintem esélyes volt). Nem hiszem, hogy a meglepetés emberek közül bárki is meg tudja majd fogni a britek reménységét. A döntőig Murray legnagyobb ellenfele saját maga lehet.

Így pár nap után, látható, hogy a főbb esélyesek fejében nem éppen a könnyedség gondolata fogalmazódhat meg. Épp Federer és Nadal példája mutatja azt, hogy a mostani körülmények között egy meccsen nem számít a ranglista helyezés és a múlt. Hannibal ante portas! Vigyázni kell! Djokovicon tegnap látszódott a Reynolds elleni meccsen ez a félelem. Az első szett nehéz megnyerése után ugyanakkor ez a gondolat már eltűnt és simán hozta a meccset.

Én azt mondom, hogy az idei a Wimbledont az a játékos nyeri meg, aki a legstabilabban képes a meccseit hozni.Emellett szüksége lesz a végső győztesnek minden meccsen maximumon játszania extrákkal megspékelve.  

Mi a véleményetek? Kinek van most nagyobb esélye nyerni?

(Forrás: Alastair Grant/Associated Press)

Bizony-bizony!Óriási nagy baj van.Ilyen nem fordult elő, hogy a férfiak közül két top játékos ennyire az elején elvérezzen.Ki gondolta volna, hogy Nadal után Federer (3.) is elbúcsúzik Wimbledon szent gyepétől?! Továbbá a korábbi bajnok Hewitt (70.) is alulmaradt Dustin Brown-nal (189.) szemben. Ezt még tetézi,hogy a férfiak közül visszalépett Tsonga (6.), Cilic (12.) és Isner (21.) is.Utóbbi már az első game-ben megsérült.A nők közül tegnap 6 világelső búcsúzott. A legtöbbjük sérülés miatt.Fogjuk a fejünket, hogy mi történik a csatorna másik oldalán?

Federer veresége meglepő, de kevésbé misztikus. Kapott egy kemény ellenfelet a 114. helyen rangsorolt ukrán Stakhovsky személyében. Stakhovsky egy meglepően jó szerva-röpte játékkal legyűrte a svájci címvédőt. Federer nem volt sérült -legalábbis nem hivatkozott eddig senki sem rá és nem is mozgott rosszul. Még annyira rosszul sem játszott.Mindketten nyomták a füves pályára alkalmas játékot. A harmadig játszmáig nem is volt break (akkor Stakhovsky kapta el a fonalat)!!!Majd a negyedikbe jött kettő, de ez is csak arra volt elég, hogy tie-breakben dőljön el a meccs. A meccslabdánál Federer elcsapta a tenyeresét és kiesett.

Okok?Egyrészt Federernek nem ment a játék. Stakhovsky agresszív támadó játékára nem talált ellenszert.Nem ment neki a védekezés. Az ukrán adogatóként csak ritkán remegett, igaz azt ki is használta a svájci.Másrészt, két lehetséges elmélet között vacillálok. 1; Sok újítás volt a gyeppel és a levegő magas páratartalma sem kedvező. De ezt meg simán meg lehet cáfolni azzal, hogy az első fordulóban Federer sima játékkal hengerelt. Szóval, ez a legkevésbé esélyes történet, de nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy játékos kiesik a komfortzónájából csak kaparva tud visszajönni. (lásd Murray-Djokovic 2012-es US Open döntőjét!) 2; Lehet, hogy Federernek ennyi volt? Ezt így csúnya leírni, de az idei év a tavalyi tükrében elég visszás.Ő a tenisz legnagyobb csillaga és már mindent megnyert (kivéve az olimpia aranyat és a Davis Kupát). Lehet, hogy már elege van és fáradt. Múltkor azt írtam, hogy Federer csak ott teszi magát oda, ahol van esélye nyerni. És ez a baj! Wimbledon az a GS, ahol még nyerhet. Nem tudom. 

Ugyanakkor itt is el kell mondani, hogy Stakhovsky lehet, hogy 114., de úgy gondolom technikai tudás fényében nincs akkor különbség közte és egy top 10-es játékos közt. Ezen a szinten már mindent tudnak a játékosok a teniszről.Akkor mégis mi dönt?A kommentátorok (DigiSport) szavaival élve: az extrák.Tegnap Federernek nem jöttek az extrák. Szintén a kommentátorok szavait használva: 10-ből 9-szer Federer nyer. Ez most az az egy mérkőzés volt. 

Nem tudom, hogy mennyire lesz vízválasztó az idei Wimbledon a férfi tenisz történetében, de még mindig nem merek nagy szavakat mondani. Ennyire közel még sosem láttam Federer visszavonulását. Ne legyen igazam, de ha nem virít a US Openen, akkor lehet, hogy a jövő évet már a Bajnok nélkül kezdjük!

Mi a véleményetek?

Federer - Stakhovsky 7-6(5), 6-7(5), 5-7, 6-7(5) 

(kicker.de)

Az idei Wimbledoni torna első meglepetésére nem kellett sokat várni: a belga Steve Darcis (ATP 110.) három szettben(!!!) győzte le a korábbi kétszeres bajnok Rafael Nadalt (ATP 5.). Elsőre meglepő, hisz Nadal bombaformában játszott a februári visszatérése óta. Ha jobban belegondolunk, akkor azért kicsit árnyaltabb a kép.

Nadal tavalyi második fordulós kiesése volt az igazán meglepő. A cseh Lukas Rosol bombaütéseivel lenyomta a pályáról az éppen feljövőben lévő Nadalt. Akkor a térdére fogták a vereséget. A mostani meccs után Nadal gyorsan hárította az ezzel kapcsolatos kérdéseket és igyekezett hangsúlyozni, hogy most nagyon rosszul ment neki a játék. Én is hajlok erre a válaszra, mert a mozgásával nem volt baj. 

De mégis akkor mi történt? Egyszer volt egy ihletett állapotban játszó Darcis, akinek minden bejött ezen a meccsen. Megérdemelte a győzelmet, hisz győztesként játszott. Másrészt Nadal elfelejtette, hogy a fű nem salak. Habár sokat lassult ez a borítás, még mindig a leggyorsabbak közé tartozik. A játékának két olyan elemét sikerült saját magának hatástalanítani, amivel bárkit legyőz: a pörgetett ütések és a lábmunka. Voltak olyan menetek, ahol sima fonák helyett elkezdett kifelé mozogni, hogy tenyerest üssön, aminek köszönhetően lecsúszott a labdáról és nem tudta rendesen megütni. Sok kicsi, sokra megy! Ezen apróságoknak köszönhetően kiesett a komfortzónájából, ahonnan nem is tudott visszajönni. A végén egy picit lehetett látni, hogy már hite sincs.

De miért? Egyrészt a fentiek miatt. Másrészt van itt egy elmélet, amin érdemes egy picit gondolkodni: Nadal visszatér a gyökereihez! Neki a salak fekszik a legjobban. Lehetséges-e, hogy ő most csak a salakon fog darálni? Lehetséges-e, hogy Nadal más GS-t nem is fog nyerni? Ha picit jobban agyalunk rajta, akkor bizony ebben van valami. A top játékosok közül az ő szervezete bírja a legkevésbé azt a megterhelést, amit a játéka okoz. Ez arra késztethette, hogy prioritásokat állítson fel: a salak legyen a legfontosabb és ha többinél csurran-csöppen valami, akkor éljen vele, de ne ölje meg magát! Lehetséges-e ilyen stratégia? Ha igen, akkor lesz-e ebből trend? Érdemes-e egyáltalán ilyenekről gondolkodni.

Mi a véleményetek?

R.Nadal (5.) - S. Darcis

6-7 (7), 6-7 (10), 4-6 

(via FB)

Tegnap délután fikarcnyi esélyét sem láttam annak, hogy ne Nicolas Almagro jusson el a negyeddöntőben, ahol honfitársával, Ferrer-rel fog találkozni. Tévedtem. A spanyol a házi negyeddöntő marad, de Almagro helyett Tommy Robredo fog ott lenni. A 31 éves spanyol amellett, hogy óriási csatában kiütötte a ellenfelét, sporttörténelmet is írt: zsinórban ez volt a harmadik mérkőzése, hogy 0-2-ről állt fel. Ez nem túl gyakori,na!

Kommentátor szerint ez élete meccse és ha bár van benne valami, azért nem kis múlt áll mögötte. Robredo nem mai gyerek és volt már ő előkelő helyezett (2006-ban 5. volt, jelenleg a 34.) soha sem ért el nagy dolgot. Nyert Masters versenyeket, de kiemelkedően sosem teljesített. Tegnapi mérkőzésen vele szembe az a Almagro állt, aki ezzel a vereséggel elnyerte a tenisz lúzere címet. (Kreatívabb rajongók szerint Andy Murray-től vette el ezt a dicsőséges címet, de ez egy másik történet.) Pedig minden adott volt, hogy valami nagyot alkosson a bődületesen jó kezéről ismert spanyol. Ferrert már majdnem megverte Ausztráliában (igaz, ott is meccslabdáról kapott ki) és elég felspanolt hangulatban, akár vissza is tudott volna neki vágni a párizsi tornán. Utána vagy egy Federer jön, akit salakon azért el lehet bizonytalanítani (lásd a tegnapi Simon ellleni meccsét) vagy egy Tsonga,aki szintén nem verhetetlen ellenfél. Szóval azért nem mondom, hogy biztos volt a döntőbeli szereplése, de lett volna rá sansz. Mégis, Almagro megismételte a megismételhetetlent: szett 2-0-ról, és harmadik szett 4-1-ről kikapott.

És itt jön a kérdés: miért? Ezen a szinten már nem csak játéktudásról beszélünk. Robredo 32. jelenleg, tehát jó. Almagro 13, szintén jó. A szívről, a lélekről, ami hajtja előre ezeket a játékosokat. Robredo harmadjára bizonyította be, hogy ha kell, akkor szívből játszik. Almagro nem hit a győzelemben a harmadik szett után, pedig lett volna esélye elkapni Robredot, de mégsem tette. Robredo végül besöpörte élete legnagyobb győzelmét és az egész Suzanne Lenglen felállva tapsolt és rigmusban kiabálta a keresztnevét. Ilyen élmények teszik a teniszt egyedülállóvá. Ha bár sokan nézik a meccset a lelátóról, egyedül vagy a pályán. Nem számíthatsz senki másra csak magadra. Félelmetes, de mégis lenyűgöző. Gratulálok Tommy! 

Tommy Robredo (ESP) 32 - Nicolas Almagro (ESP) 11

6-7 (7), 3-6, 6-4, 6-4, 6-4